Arany fakanál a gulyáskirálynak

A chicagói nyári hónapokat a párás hõség a jellemzi, bár idén nem panaszkodhatunk, hiszen a 90F (32C) feletti napokból csak néhány akadt, az is még júniusban, és most, július közepén még egyetlen kellemetlenül forró napot sem kellett átvészelnünk. Ezért voltak sikeresek az eddigi magyar piknikek, mert sem esõ, sem zivatar nem zavarta az egyesületeink szabadtéri rendezvényeit.

Július második hétvégéjén kétnapos Gulyásfesztivált rendezett a Norridge-i Magyar Reformátusok gyülekezete és a hozzájuk csatlakozó 19. Sz. Hunyadi Mátyás Cserkészcsapat. Tavaly volt elõször gulyásfõzõ verseny Chicagóban, amelynek sikere arra inspirálta a szervezõket, hogy idén július 11-12-én kétnaposra bõvítsék a rendezvényt, ahol kilencen indultak a 100 dolláros elsõ díjért, valamint az arany fakanálért folyó versengésben. A csodás idõjárás nagyban hozzájárult ahhoz, hogy vasárnap várakozáson felüli hatalmas tömeg jött össze a szabadban tartott piknikre.

A gulyásfõzõ versenyt vasárnap tartották a rendezõk, míg szombaton a gyülekezet népi tánccsoportja adott mûsort, majd este 7:30-kor a Haverock együttes szórakoztatta a megjelent közönséget. A magyar fiatalokból álló rockzenekar (két gitár, dob és szintetizátor) Gáspár Zoltán énekessel az élen, bulizni hívta az ifjakat, idõseket egyaránt. Jómagam 74 évesen, elõször vettem részt rockkoncert bulin az életemben. Jól éreztük magunkat a feleségemmel, és a fiatalokkal együtt örültünk a zenekar és az est sikerének.
A Gulyásfesztivál elsõ napján, már délután elfogyott a hatalmas üstben fõtt gulyás, estére újat kellett fõzni, és elfogyott a két napra vásárolt sörmennyiség is.
A rendezvény sikere már az elsõ nap után eldõlt.

A zsûriben e sorok írója mellett helyet kapott Bõsze Tamás, a hírneves Epicurean Hungarian Restaurant tulajdonosa, valamint Gera Magda, az általam is nagyra becsült háziasszony, akinek csodás gulyáslevesét több alkalommal volt szerencsém élvezettel fogyasztani. Úgy délután 2:30-kor a rendezõk tálcán hozták a zsûri asztalára a kis adag porciókat, amelyen számozott tányérok rejtették a szakácsok kilétét. Tavaly a zsûri tagjai nehezen tudták eldönteni a gyõztest, idén az elsõ két helyezett kiválasztása egyhangúlag történt, mindhárom tag egyetértett, csak a harmadik helyen volt 2:1-es a döntés.
Érdekes, hogy a zsûri és a közönség véleménye az elsõ helyen végzett Barnai Erzsébet és Pozsgai Gitta kiválasztásánál megegyezet, míg a második és harmadik helyezettnél változott. Ez teljesen érthetõ, a közönség tudta, hogy kinek a fõztjét kóstolja, míg a zsûri tagjainak fogalmuk sem volt arról, hogy ki fõzte az ételt.

A közönség szavazatai alapján második helyezést elért Három a kislány csapatban, a nevükhöz híven három fiatal, csinos lány dolgozott, akik önállóan, a mamák segítsége nélkül készítették az általuk választott recept szerinti gulyást, amelyet ízlésesen tálalva, mosollyal fûszerezve szolgálták fel a fesztiválozóknak. Kérdem, vajon ki tud három csinos fiatal lány mosolyának ellenállni? Fõként, ha a gulyás is finom! A lányok az MBK – Magyar Baráti Közösség – kötényében dolgoztak, s talán augusztusban, az Itt-Ott táborában megismétlik a gulyásfõzõ sikereiket. Sándor Kinga és Sándor Renáta testvérek, a csapat harmadik tagja Fodor Andrea, mindhárman tagjai a tánccsoportnak.

Fontos volt, hogy zsûri munkájában részt vett Bõsze Tamás, az Epicurean elõtte pedig a Paprikásh vendéglõ tulajdonosa, aki azt is mérlegelte, hogy a bírált gulyás eladható lehetnee a vendéglõben. Például, a harmadik helyezett Filip testvérek nagyon ízletes pörköltjében kis csontok és bõrök voltak, ez itt nem okozott problémát, de vendéglõben veszélyes lehet, nem eladható. Hárman fõztek gulyáslevest, ami ugyanolyan elbírálás alá került, mint a pörkölt, vagy tokány, bár ezen a napon a pörköltek voltak elõnyben. Gazdag volt a kínálat, akadt birkapörkölt is, a csapat Birge Pörköltnek nevezte magát, itt a házaspárból a fõzést a férj intézte. Voltak, akik tárkonnyal és voltak, akik ketchuppal ízesítettek, az utóbbit az egyik zsûritag rögtön kiszúrta, és ezért lejjebb osztályozta. Ez számomra azért érdekes, mert a híres chicagói szakács és vendéglõs, néhai Szathmáry Lajos barátom gulyásreceptjének titka éppen abból állt, hogy még mielõtt a fedõt lezárja, a készülõ pörkölthöz hozzáad: 3-4 evõkanálnyi „ketchupot”, egy csipetnyi megtört köménymagot, egy kávéskanál barnacukrot, egy csapott evõkanál jóféle pirospaprikát, valamint egy cup, azaz negyed liter vörösbort. A Szathmáry-receptet a tavalyi Gulyásfesztivál-beszámolómban közöltem, de ahány ház, annyi szokás, mindenki a saját gulyásreceptjét kedveli.
A birkapörköltet, illetve birgepergeltet, ahogy azt a Jászságból származó apai nagyapám nevezte, nagyon kedvelem. Ezúttal nem kaptam kedvemre valót, bár ketten is fõztek birkából, illetve inkább az itt kapható bárányból. A vándorló õseink eledelét csak hébe-hóba lehet találni magyar vendéglõkben, a jó birkapörkölt otthon, Magyarországon is ritkaság, elkészítése sok munkával jár, és honfitársaink közül kevesen kedvelik. Néhány évvel ezelõtt olvastam a Chicago Sun - Times napilapban Pat Bruno restaurant kritikus véleményét a lakásomtól nem messze lévõ Mt. Everest nevet viselõ vendéglõrõl, amelynek konyháján indiai és nepáli ételkülönlegességek kaphatók. A kritikus különösen óvta olvasóit, bizonyos Lamb Vindaloo nevû, köménnyel ízesített ételtõl, amely az étlapon – Hot – vagyis Erõs szóval volt feltüntetve. Feleségemmel egy este elmentünk a nepáli vendéglõbe, és a figyelmeztetés ellenére, természetesen a Lamb Vindaloot rendeltem. Bár ne tettem volna. Már sokszor ettem vendéglõben erõs ételt, a koreaiak szintén nagyon csípõs dolgokat fõznek, de ilyet még életemben nem ettem soha. Hozzáteszem, nem is fogok.
Visszatérve a Gulyásfesztiválra, a zsûri eredménye: elsõ az Erzsike-Gitta páros, második a Zilau team - Zilahi csapat, harmadik helyen a Filip testvérek végeztek. A közönség az elsõ helyre az Erzsike-Gitta párost tette, második helyen a Három a kislány csapat végzet, harmadik a Brétei-csapat. Az igazi nyertes azonban a Norridge-i Magyar Református Gyülekezet és az a tizenhat tagú csapat, akik az elõkészítés és a lebonyolítás munkáját végezték. A gyülekezett lelkésze, Trufán Áron, aki vasárnap éppen születésnapot ünnepelt, büszke lehet a segítõtársai munkájára.
Azok, akik eljöttek, egy csodás délután emlékét vitték haza, a sikeres rendezvény után.
A Gulyásfesztiválról képeket és videót lehet látni, megtekinthetik a www.magyarvagyok.com és a www.chicagoi.reformatusok.com honlapokon

Written by Harmath István
Friday, 24 July 2009 05:19
A chicagói nyári hónapokat a párás hõség a jellemzi, bár idén nem panaszkodhatunk, hiszen a 90F (32C) feletti napokból csak néhány akadt, az is még júniusban, és most, július közepén még egyetlen kellemetlenül forró napot sem kellett átvészelnünk. Ezért voltak sikeresek az eddigi magyar piknikek, mert sem esõ, sem zivatar nem zavarta az egyesületeink szabadtéri rendezvényeit. Július második hétvégéjén kétnapos Gulyásfesztivált rendezett a Norridge-i Magyar Reformátusok gyülekezete és a hozzájuk csatlakozó 19. Sz. Hunyadi Mátyás Cserkészcsapat. Tavaly volt elõször gulyásfõzõ verseny Chicagóban, amelynek sikere arra inspirálta a szervezõket, hogy idén július 11-12-én kétnaposra bõvítsék a rendezvényt, ahol kilencen indultak a 100 dolláros elsõ díjért, valamint az arany fakanálért folyó versengésben. A csodás idõjárás nagyban hozzájárult ahhoz, hogy vasárnap várakozáson felüli hatalmas tömeg jött össze a szabadban tartott piknikre. A gulyásfõzõ versenyt vasárnap tartották a rendezõk, míg szombaton a gyülekezet népi tánccsoportja adott mûsort, majd este 7:30-kor a Haverock együttes szórakoztatta a megjelent közönséget. A magyar fiatalokból álló rockzenekar (két gitár, dob és szintetizátor) Gáspár Zoltán énekessel az élen, bulizni hívta az ifjakat, idõseket egyaránt. Jómagam 74 évesen, elõször vettem részt rockkoncert bulin az életemben. Jól éreztük magunkat a feleségemmel, és a fiatalokkal együtt örültünk a zenekar és az est sikerének. A Gulyásfesztivál elsõ napján, már délután elfogyott a hatalmas üstben fõtt gulyás, estére újat kellett fõzni, és elfogyott a két napra vásárolt sörmennyiség is. A rendezvény sikere már az elsõ nap után eldõlt. Vasárnap pedig évtizedek óta nem látott hatalmas tömeg gyûlt össze a gulyásfõzõ versenyre, amelyre idén, akárcsak tavaly, kilenc versenyzõ nevezett. Már a verseny elõtti napokban is sokan kérdezték, hogy milyen is lesz itt a gulyás? A magyarok által ismert leves, vagy a pörköltnek valamilyen változata? A válasz: mindkettõ lehetséges. Az osztrák-magyar határtól keletre gulyáslevest esznek a magyar emberek, míg nyugatra Hungarian gulasht, illetve pörköltet. Ezért, mint a zsûri egyik tagja, úgy délután egy óra tájban bejártam a terepet, hadd lássam elõre, miként készülnek a versenyre és egyben azt is, hogy kik készítik az ételt. A versenyzõk átlagban 40-50 adagot fõztek a bográcsban, voltak nõi, férfi és vegyes csapatok, valamint egyéni versenyzõk is. Miután a gyülekezet tagjainak nagy része erdélyi, így nem csodálkoztam, hogy nem mindenkivel tudtam magyarul beszélni. Tavaly a román Radu Feder presbiter volt a második helyezett, míg a Filip testvérek harmadikok lettek. A Gulyásfesztiválon nincsenek etnikai ellentétek, csak barátok vannak, a zsûri tagjai pedig csak az étel minõségét osztályozzák, nem kérnek hozzá anyakönyvi kivonatot. A zsûriben e sorok írója mellett helyet kapott Bõsze Tamás, a hírneves Epicurean Hungarian Restaurant tulajdonosa, valamint Gera Magda, az általam is nagyra becsült háziasszony, akinek csodás gulyáslevesét több alkalommal volt szerencsém élvezettel fogyasztani. Úgy délután 2:30-kor a rendezõk tálcán hozták a zsûri asztalára a kis adag porciókat, amelyen számozott tányérok rejtették a szakácsok kilétét. Tavaly a zsûri tagjai nehezen tudták eldönteni a gyõztest, idén az elsõ két helyezett kiválasztása egyhangúlag történt, mindhárom tag egyetértett, csak a harmadik helyen volt 2:1-es a döntés. Érdekes, hogy a zsûri és a közönség véleménye az elsõ helyen végzett Barnai Erzsébet és Pozsgai Gitta kiválasztásánál megegyezet, míg a második és harmadik helyezettnél változott. Ez teljesen érthetõ, a közönség tudta, hogy kinek a fõztjét kóstolja, míg a zsûri tagjainak fogalmuk sem volt arról, hogy ki fõzte az ételt. A közönség szavazatai alapján második helyezést elért Három a kislány csapatban, a nevükhöz híven három fiatal, csinos lány dolgozott, akik önállóan, a mamák segítsége nélkül készítették az általuk választott recept szerinti gulyást, amelyet ízlésesen tálalva, mosollyal fûszerezve szolgálták fel a fesztiválozóknak. Kérdem, vajon ki tud három csinos fiatal lány mosolyának ellenállni? Fõként, ha a gulyás is finom! A lányok az MBK – Magyar Baráti Közösség – kötényében dolgoztak, s talán augusztusban, az Itt-Ott táborában megismétlik a gulyásfõzõ sikereiket. Sándor Kinga és Sándor Renáta testvérek, a csapat harmadik tagja Fodor Andrea, mindhárman tagjai a tánccsoportnak. Fontos volt, hogy zsûri munkájában részt vett Bõsze Tamás, az Epicurean elõtte pedig a Paprikásh vendéglõ tulajdonosa, aki azt is mérlegelte, hogy a bírált gulyás eladható lehetnee a vendéglõben. Például, a harmadik helyezett Filip testvérek nagyon ízletes pörköltjében kis csontok és bõrök voltak, ez itt nem okozott problémát, de vendéglõben veszélyes lehet, nem eladható. Hárman fõztek gulyáslevest, ami ugyanolyan elbírálás alá került, mint a pörkölt, vagy tokány, bár ezen a napon a pörköltek voltak elõnyben. Gazdag volt a kínálat, akadt birkapörkölt is, a csapat Birge Pörköltnek nevezte magát, itt a házaspárból a fõzést a férj intézte. Voltak, akik tárkonnyal és voltak, akik ketchuppal ízesítettek, az utóbbit az egyik zsûritag rögtön kiszúrta, és ezért lejjebb osztályozta. Ez számomra azért érdekes, mert a híres chicagói szakács és vendéglõs, néhai Szathmáry Lajos barátom gulyásreceptjének titka éppen abból állt, hogy még mielõtt a fedõt lezárja, a készülõ pörkölthöz hozzáad: 3-4 evõkanálnyi „ketchupot”, egy csipetnyi megtört köménymagot, egy kávéskanál barnacukrot, egy csapott evõkanál jóféle pirospaprikát, valamint egy cup, azaz negyed liter vörösbort. A Szathmáry-receptet a tavalyi Gulyásfesztivál-beszámolómban közöltem, de ahány ház, annyi szokás, mindenki a saját gulyásreceptjét kedveli. A birkapörköltet, illetve birgepergeltet, ahogy azt a Jászságból származó apai nagyapám nevezte, nagyon kedvelem. Ezúttal nem kaptam kedvemre valót, bár ketten is fõztek birkából, illetve inkább az itt kapható bárányból. A vándorló õseink eledelét csak hébe-hóba lehet találni magyar vendéglõkben, a jó birkapörkölt otthon, Magyarországon is ritkaság, elkészítése sok munkával jár, és honfitársaink közül kevesen kedvelik. Néhány évvel ezelõtt olvastam a Chicago Sun - Times napilapban Pat Bruno restaurant kritikus véleményét a lakásomtól nem messze lévõ Mt. Everest nevet viselõ vendéglõrõl, amelynek konyháján indiai és nepáli ételkülönlegességek kaphatók. A kritikus különösen óvta olvasóit, bizonyos Lamb Vindaloo nevû, köménnyel ízesített ételtõl, amely az étlapon – Hot – vagyis Erõs szóval volt feltüntetve. Feleségemmel egy este elmentünk a nepáli vendéglõbe, és a figyelmeztetés ellenére, természetesen a Lamb Vindaloot rendeltem. Bár ne tettem volna. Már sokszor ettem vendéglõben erõs ételt, a koreaiak szintén nagyon csípõs dolgokat fõznek, de ilyet még életemben nem ettem soha. Hozzáteszem, nem is fogok. Visszatérve a Gulyásfesztiválra, a zsûri eredménye: elsõ az Erzsike-Gitta páros, második a Zilau team - Zilahi csapat, harmadik helyen a Filip testvérek végeztek. A közönség az elsõ helyre az Erzsike-Gitta párost tette, második helyen a Három a kislány csapat végzet, harmadik a Brétei-csapat. Az igazi nyertes azonban a Norridge-i Magyar Református Gyülekezet és az a tizenhat tagú csapat, akik az elõkészítés és a lebonyolítás munkáját végezték. A gyülekezett lelkésze, Trufán Áron, aki vasárnap éppen születésnapot ünnepelt, büszke lehet a segítõtársai munkájára. Azok, akik eljöttek, egy csodás délután emlékét vitték haza, a sikeres rendezvény után. A Gulyásfesztiválról képeket és videót lehet látni, megtekinthetik a www.magyarvagyok.com és a www.chicagoi.reformatusok.com honlapokon
Last Updated ( Friday, 24 July 2009 05:50 )