Télen, a fogcsikorgató hidegben és hóviharban bálokat látogat a chicagói magyarság, míg néhányan színházba és az operába is eljutunk. Nyáron piknikrendezvényeink vannak, miközben a forró hõmérsékletet és a magas páratartalom teszi elviselhetetlenné az életet.
Miért is élnek itt az emberek? - kérdezik sokan. Talán megszokásból, talán, mert itt alakult a családi fészek, amely most, a gazdasági problémával küzdõ országban eladhatatlanná vált.
Valamikor, az ‘50-es és ‘60-as években, amikor a magyarság nagy része Chicagóba érkezett, kiapadhatatlannak látszottak a kitûnõ munka- és üzleti lehetõségek. Mostanában ez is megváltozott. A magyarok mindezek dacára szeretnek szórakozni és találkozni egymással, így õsszel és fõképp tavasszal, annyi érdekes magyar kulturális rendezvény van a városban, hogy jóformán minden hétvégre több esemény is esik. Legutóbb a Norridgei Magyar Református Egyház rendezte lassan hagyományossá váló Tavaszi bálját, a Szent István Király Templomban, ahol a reggeli órákig szórakoztak, és ropták a táncot a korban és szívükben fiatalok.
A bál kezdete elõtt a Los Angeles-i magyar fõkonzul, Bokor Balázs tartott elõadást, amelynek kapcsán bemutatta a 2008-ban megjelent Római tál New Yorkban címû kötetét, amely a Minerva Kiadó gondozásában látott napvilágot Budapesten. Az elõadás része annak a kulturális sorozatnak, amelyet a helyi Magyar Kulturális Bizottság „Hungary through Imagination” – A  képzeletbeli Magyarország” címen szervez Chicagóban. A templom Szent Erzsébetrõl elnevezett termében szép számmal gyûltek össze az érdeklõdõk, s a szerzõ bemutatását Vizin Viktória, városunk világhíres operasztárja végezte. A kötetben a szerzõ, diplomata pályája különbözõ állomásait mutatja be Moszkvában, a Nemzetközi Kapcsolatok Állami Egyeteme diplomácia karának befejezésétõl napjainkig. Mint az elõszóban írja: „27 év óta elsõ és egyetlen munkahelyemen vagyok – diplomata… A római tálbeli  sztorik színesek, hangulatjelentések. Velem történtek. Nem minõsítenek, nem vonnak le tanulságokat, egyszerûen szívesen emlékszem vissza rájuk. Remélem, más is könnyed sztorizásként fogja majd fel, és talán kedvére való lesz a falatozás a római tálból. Jó étvágyat hozzá!”
A könyv érdekes olvasmánynak ígérkezik, a recenziót Tatár Etelka kollégánk ismerteti a közeljövõben. Magam részérõl még annyit, hogy az ízlésesen elõállított kötet ára 14 dollár, és a dedikált példány megrendelhetõ a szerzõtõl. (Bokor Balázs 11766 Wilshire Blvd. Suite 410, Los Angeles, CA, 90025.)
A Tavaszi bálról pedig elmondható, hogy az ökumenikus jellegû rendezvényt Nt. Tóth Péter lelkész indította útnak 2004 októberében, a Szent István Király Templom plébánosa, Ft. Vas László segítségével. A bál sikeres volt, azonban utána Tóth Péter lelkész eltávozott a norridge-i egyháztól. Késõbb utóda, Trufán Áron helyettes lelkész által vezetett, lelkes fiatalokból álló gyülekezet 2008 áprilisában rendezett újra egy ún. fund raising – templomépítésre anyagi alapot teremtõ – zenés-táncos estét. Az idei jótékonysági bál, a tavalyihoz hasonlóan, elérte célját, kellemes szórakozást nyújtott a megjelent, fõleg fiatalokból álló közönségnek, és ráadásul anyagi hasznot is hozott a gyülekezetnek.
A finom, magyaros jellegû vacsorát a gyülekezet tagjai készítették Radu Feder presbiter vezetésével, amelyhez a jófajta tüzes
magyar, román és amerikai borok adták a hangulatot. A vacsorát követõen a gyülekezet keretében mûködõ népi tánccsoport mûsora következett, az egyház lelkésze és tagjai részvételével.
A tavaszi bál díszvendégei Vizin Viktória és Bokor Balázs voltak, akik láthatóan remekül érezték magukat a fiatalok között, és lelkes résztvevõi voltak a gyors kalocsai forgóscsárdásnak. A bál vendégei között örömmel üdvözöltük az egyház és a kerület püspökét, Nt. Ludwig Kálmánt, valamint az East Chicagóban mûködõ Szentháromság templom plébánosát, Ft. Skerl Alfonz
atyát, aki május 17- én misével ünnepli 80. születésnapját.
Az est folyamán egyre jöttek a szórakozni vágyó fiatalok, sok volt közöttük, akikkel elõször találkoztunk a magyarok között.
Jó volt látni az új arcokat, míg a magunkfajta idõsebbek pedig lassanként elszállingóztak a hangos zene elõl. A sikeres tavaszi bál az alapos és gondos szervezõmunka eredménye, ami egyben azt is mutatja, hogy van igény az effajta rendezvényekre, amely azután erkölcsi és anyagi sikereket hoz a rendezõségnek. Magam nevében gratulálok mindazoknak, akik a szervezés fáradságos és sokszor áldatlan munkáját végezték.
Április 30-án, a Hungary Through Imagination kulturális sorozat keretében Pacsika Emília textilmûvész kiállítását láthatták az érdeklõdõk a Chicagói Magyar Fõkonzulátus erre az alkalomra kiállító teremmé változott irodájában. A Szegedrõl érkezett iparmûvészt dr. Mezei István fõkonzul mutatta be a váratlanul nagyszámban megjelent közönségnek. A fõkonzulátus nagyterme és a körbevevõ folyosók falain lógtak a számomra idáig ismeretlen mûalkotások, amelyet a mûvész rátétes varrottaknak nevezett.
A mûvész munkáját ismertetõ szakértõ véleményt találtam az interneten, és Kass János grafikusmûvész tollából idézem: „Selyembõl, szövetbõl, csipkébõl, fából, zsákvászonból, aranyszálból, idegszálból, szívverésbõl, szeretetbõl, szerelembõl, szenvedésbõl és szenvedélybõl szõtt, varrott, kötött, kagylóban gyöngyként fogant mûvek.” Ezek után mit mondhat az egyszerû újságíró, aki életében elõször találkozott az effajta, kicsit furcsa, de felettébb érdekes és értékes mûvészi formával.
Pacsika Emília a Toledói Magyar Klub meghívására érkezett az Egyesült Államokba férjével, Nagy Imre építésszel együtt, Chicagóba elkísérte õket Bálint Erzsébet, aki magát a klub mindenesének nevezte. Pacsika Emília férjével együtt Szegeden él, textilképeit, reliefjeit rendszeresen mutatja be kiállításokon, ez az elsõ útja Amerikában, ahol örömmel veszi a magyarság érdeklõdését, mûvészi munkája iránt.
Rövid beszélgetésünk alatt kiderült, hogy Emília évekig újságíróként kereste kenyerét a Dél-magyarország címû lap szerkesztõségében. Itt, a chicagói fõkonzulátuson színes textíliái díszes darabjait láttuk, amelyek fõként ízléses, halvány pasztellszíneikkel kelltették fel a látogatók érdeklõdését.
Remek tárlat volt, ahol finom étvágyfalatok és magyar borok várták a vendégeket. Reméljük, lesz folytatása az effajta mûvészi kiállításoknak, ami új színt visz a chicagói magyarság kulturális életébe. A kiállításon megjelent Simon Miklós, Chicagóban élõ szobrászmûvész, akinek mûveit utoljára 1996-ban, a Millenniumi ünnepségen láttuk a belvárosi Thomson Centerben. Épp’ ideje lenne, ha Miklós barátunk újra megjelenne mûveivel a helyi magyarság elõtt. Talán hamarosan, épp’ itt, a fõkonzulátuson.
Kulturális hír, bár ennek nincs köze a magyar rendezvényekhez, csak annyiból, hogy Fekete Gyula zeneszerzõ, egykori chicagói egyetemista, június hónap elején viszszatér Chicagóba, ahol a St. Charles Singers néven ismert kórus mutatja be a világon elõször Lincoln Cantata címû, kórusra és vonósnégyesre írt zenemûvét.
Olvasóinknak nem szükséges bemutatnom Fekete Gyula jeles kompózert, aki a ‘90-es években szerves része volt a chicagói  magyarság kulturális programjainak. 1996- ban a Millenniumi ünnepély zenei részét állította össze, s itt volt az õsbemutatója Roman Fever – Római láz – címû kamaraoperájának. Júniusban újabb õsbemutató lesz Lincoln Cantata c. kórusmûvébõl, amelyet a St. Charles Singers kórus megbízásából írt erre az alkalomra.
A Perfectly Fitting Finale: Works Written for the St. Charles Singers: koncert június 6-án, szombat este 7:30-kor, Baker Memorial United Methodist Church, 307 Cedar Ave, St. Charles, és június 7-én, vasárnap du. 4 órakor, St. Michael Church, 310 S. Wheaton Ave. Wheaton. Jegyrendelés: 630-513-5272 telefonszámon, a www.stcharlessingers.com website-on.