|
Egy kopott könyvem van nekem,
s ha hozzám minden idegen,
kinyitom s már nem vagyok árva:
fényes mennyei seregek
suhannak s visznek hozsánnázva.
Fekete tó, - s napként ragyog.
Mint fáradt, húnyó csillagok,
le - lehullok, de itt találok
megujulást. Ebbõl születnek
vértanuk, szentek s óriások.
Kis könyv. Sok "bölcsnek" langy mese,
s én, a senki, gyõzök vele:
benne annyi tűz s annyi hit van,
mint földet rendítõ erõ
a hallgatag kis dinamitban.
Égi kamra. Nincs rajta lakat.
Szomjamat oltja, jollakat,
s tõle Istent hordom magamban.
S tudom, hogy szavam, életem
gyõztes, ifjú és halhatatlan.
|