|
Written by Ismeretlen költő
|
|
Csodákat probáltam:
arannyal, ezüsttel
hivtam a népeket,
jöjjenek énhozzám!
Hiába, hiába,
az arany nem kellett,
az ezüst nem kellett, nem jöttek énhozzám.
Elomndtam naponta
tíz hegyibeszédet,
gyönyörû szavakat,
igézõ szavakat,
hiába, hiába:
egy fül sem fülelte,
sgy szív sem szívlelte
a hegyibeszédet.
Tûzet is akartam
rakni az erdõben:
nyulakcska ne fázzék,
õzike ne fázzék, -
hiába, hiába!
Gyujtofám kilobbant
és a tûz nem akart
gyúlni az erdõben.
...S egyszer csak maguktól
gyûlnek az emberek,
együgyû szavamtól
sírásra fakadnak,
ránéznem alig kell
s a tûz is felszökken, -
az Úr áll mögöttem.
|