A chicagói 19 Sz. Hunyadi Mátyás cserkészcsapat és a Norridge-i Magyar Református Egyház közös rendezésében, július 13-án, vasárnap délután tartották az Elsõ Chicagói Magyar Gulyásfesztivált a templom kertjében. Emberemlékezet óta nem volt ilyen rendezvény Chicagóban, jómagam 1963 óta élek a városban, de a gulyásfõzõ-verseny hírét sem hallottam. Ezúttal azonban, mint felkért szakértõ, bíróként vettem részt a nemes versengésben. A fesztivál rendezõi 14 pontban jelölték meg a részvétel szabályait, a versenyre szakképzett szakácsok nem nevezhettek. A szabályzat nem korlátozta a gulyás jellegét, amint azt sem, hogy a gulyás-mester milyen nyersanyagot használ a készítményéhez.

   Elsõsorban szögezzük le, amint azt a nagyhírû vendéglõs, szakácsmester barátom, Szathmáry Lajos mondotta, hogy amikor Amerikában a Hungarian Goulash készítésérõl beszélnek, akkor nem a magyarok által kedvelt gulyáslevesrõl van szó, hanem a pörköltrõl, leginkább a marhapörköltrõl. Mert ez terjedt el a világon, mint magyar gulyás. Szathmáry Lajos az 1996-ban bekövetkezett halála elõtt lapunkban 30 különféle és különleges ételreceptet közölt, s hozzájuk minden esetben írt egy érdekes sztorit. A marhapörköltrõl írt publicisztika címe: „Egy vallomás, ez a recept egy vallomás..." , s ez tartalmazta az általa nagyra becsült Hungarian Gulash receptet.

   Pedig az eredeti õsi magyar étel a tokány, amelyet manapság érdemtelenül összekevernek az ismertebb pörkölttel. A kisujjnyi csíkokra szeletelt, vágott hús, még annak az emlékét õrzi, amikor a pusztán vándorló elõdeink a húst hasonló apró darabokra szelték, napon szárították, majd vízzel, különbözõ õrleményekkel, magokkal felfõzve készítették. Õseink leginkább juhot fogyasztottak. Az ürü húsa késõbb lett divat, ugyanis a herélt kos – ürü – húsa, a szakemberek szerint a legfinomabb. A Jászságból származó nagyapám birgepergeltnek nevezte az erõsre fûszerezett birkapörköltet, amelyet gyermekként ki nem állhattam, manapság azonban a pörköltek királyának tartom.

   És most, akkor jöjjön a Szathmáry-recept: Jó hentestõl, veszek 1 font lábszárat, egy szelet keresztbe vágott „beef shank"-et csontostul, fél font marhaszegyet. Apró, másfél, vagy két cmes – kevesebb, mint 1 inches – kockákra vágom a húst, és nagyon, de nagyon gyengén megsózom. Megtisztítok egy ökölnyi hagymát, utána kockára vágok egy fél piros, meg egy fél zöld húsos paprikát. (Bell peppert, vagy cubanellát, de nem erõset.) Kikészítek egy csomag „Knorr goulash hearty beef recepie mix" nevû fûszerkeveréket és fél liter (2 cup) hideg vizet. Egy jóféle 4-5 literes fazékban, melynek fedõje is van, felhevítek két evõkanál növényolajat. (Itt nekem azt mondta: Pistám, ha azt akarod, hogy igazán finom legyen a pörkölt, használj disznózsírt. Az Áder Jóskánál – Joe’s Meat – kapsz nagyon finomat, ami megmaradt a kisütött töpörtyûbõl.) Amikor a zsiradék forró, beledobom a kockákra vágott marhahúst, fakanállal forgatom, amíg kifehéredik, majd barnulni kezd, akkor beledobom a száraz gulyásport, kavargatom 2-3 percig, magas lángon, majd egyszerre ráöntöm a vizet. Beleszórom a hagymát meg a paprikát és még vagy 4-5 percig teljes lángon kavargatom. Ezután alacsonyra húzom a lángot, majdnem teljesen lezárom a fazék fedelét - és akkor jön a „titok"!

  Mert akkor diszkréten hozzáadok 3-4 evõkanálnyi „ketchupot", egy csipetnyi megtört köménymagot, egy kávéskanál barnacukrot, egy csapott evõkanál jóféle, friss pirospaprikát és egy cup, negyed liter vörösbort. Szépen, csendesen egyszer – egyszer kavargatva, addig párolom nagyon alacsony tûzön, amíg a legnagyobbra sikerült húskocka is omlósra fõtt. Soha, senki még nem akadt vendégeink, magyar barátaink között, aki a tányérját ki ne törölte volna ezután a pörkölt, illetve gulyás után. Persze volt, aki egypár galuskát, azaz nokedlit hagyott erre a célra, mások egy kis kenyérbelet szúrtak a villára."

   A kiváló szakácsmester, Szathmáry Lajos Hugarian Goulash-, illetve marhapörkölt- receptjét sokan kipróbálták, de kevesen tudták eltalálni a fantasztikusan nagyszerû ízkombinációt, amely az általa kreált pörkölt aromáját jellemezte.

   A Norridge-i Magyar Reformátusok kertjében tartott, Elsõ Chicagó-i Magyar Gulyásfesztivál tökéletes sikerrel végzõdött. A versenyen kilencen indultak, mindannyian saját bográcsban készítették a fõztüket. Voltak, akik tradicionális gulyáslevest fõztek, a többiek marhapörköltet, de volt birkából, õzhúsból, szarvasból készült pörkölt is, és egy szárnyas húsból készült csirkeragú.

   Az ízes ételeket azután háromtagú zsûri osztályozott a saját elképzelésük, szájízük szerint. A zsûri tagjai: ifj. Bende Miklós, az országos hírû Bende, Inc. tulajdonosa, akik füstöltárukat: szalámit, kolbászt, szalonnát gyártanak Vernon Hillben mûködõ üzemükben. David Ervin magánember, aki Emily Nunnt, a Chicago Tribune napilap gasztronómiai munkatársát kísérte a Gulyás-fesztiválra, és véletlenül, mint Pilátus a credóba került a zsûribe, ugyanis a meghívott Vágó Tamás mesterszakács, az Intercontinetal Hotel Food and Beverage direktora hivatali elfoglaltsága miatt lemondta a részvételt. A harmadik zsûritag, a Magyarság chicagói krónikása, azaz jómagam lett. Engem valószínû, terebélyes pocakom predesztinált a tisztségre.

   A zsûri tagjai kilenc kisadag porciót kaptak számozott tányérkákon, így minden résztvevõ fõztjét ízlelhették. Zárt boríték rejtette a számokat és a szakácsok kilétét, amelyet csak a nyertesek kiválasztása után nyithatott ki a zsûri. Természetesen, ahogy ez lenni szokott, mindhárman különféle gulyásra szavaztak, de találtak annyi közös nevezõt, hogy végül kihirdethették a nyerteseket. A zsûri az elsõ, 100 dolláros fõdíjat Fodor János és Fodor Zoltán páros fõztjének ítélte, a második, 75 dolláros díjat Radu Feder kapta, míg a harmadik helyezettnek járó 50 dolláros díj az Adrian Filip és Justin Filip párt illette.

   A megjelent, közel kétszáz fõnyi közönség szavazatai nem egyeztek meg a zsûrivel, ami nem baj, hiszen mindenkinek más az ízlése. A közönségdíjat, az Aranyfakanál fõdíjat Szilágyi Gyula kapta, míg a második helyért járó ezüstfakanalat Megyeri József, s végül a harmadiknak járó bronzfakanál Fodor János és Fodor Zoltán fõztjét dicsérte. Ez így volt helyes, de míg a zsûri vakon aroma és íz után ítélkezett, a közönség tisztában volt azzal, hogy kinek a fõztjét kóstolta.

Különleges élményben volt részük mindazoknak, akik eljöttek erre az egyedülálló rendezvényre, külön dicséret illeti a szervezõket: a 19. Számú Hunyadi Mátyás Cserkészcsapat és a házigazda Norridge-i Magyar Református Egyház tagjait és vezetõit. Jó látni, ahogy újonnan érkezett fiatalok lelkesen dolgoznak a chicagói magyarság jövõjéért, éppúgy, ahogy mi tettük 30-40 évvel ezelõtt. Van jövõje Chicagóban a magyarságnak, amíg az újonnan jött és az itt született fiatalok, közösen ilyen lelkesedéssel dolgoznak.

Befejezésül közreadom Vágó Tamás mesterszakács 5 fõre porciózott gulyásleves receptjét, amelyet a chicagói Magyar Fõkonzulátus megnyitóján szervíroztak a meghívottak részére.

Hozzávalók: 30 dkg marhahús, 25 dkg vöröshagyma, 75 dkg burgonya, 2 gerezd fokhagyma, 5 dkg zsír vagy olaj, 7 dkg paprika, paradicsom és angol zeller (apróra vágva), só, fekete bors, köménymag, pirospaprika.

Elkészítés: A finomra vágott hagymát olajban megpirítjuk, beletesszük a kockára vágott marhahúst, tovább pirítjuk, majd hozzáadjuk az apróra vágott paprikát, paradicsomot, angol zellert, szétzúzott köménymagot és az összezúzott fokhagymát. Addig pirítjuk, amíg az összes folyadék elpárolog. Megsózzuk, kevés vízzel felöntjük, hozzáadjuk a pirospaprikát és a feketeborsot. Folyamatos pirítás és víz hozzáadásával majdnem egészen puhára pároljuk. Ekkor hozzáadjuk a kockára vágott burgonyát, csak annyi vizet ötünk rá, hogy a húst és a burgonyát jól ellepje, és készre fõzzük.

Csipetkét is fõzhetünk bele. Hozzávalók: 1 egész tojás, 30 dkg liszt, víz, só.

Elkészítés: Összekeverjük a tojást a liszttel és a sóval. Csak annyi vizet adjunk hozzá, amíg a massza sima felületû és közepesen kemény lesz. Forró víz felett, a hüvelyk és mutató új segítségével beleszaggatjuk a masszát. Egy-két perc fõzés után a csipetke leszûrhetõ és hozzáadható a gulyásleveshez.

Jó étvágyat!