|
Azért van siró, hogy vigasztald,
és éhezõ, hogy terits asztalt.
Azért van seb, hogy bekösse kezed.
Vak, elhagyott azért van, hogy vezesd.
Azért van annyi árva, üldözött,
hogy oltalmat leljen karod között.
Azért roskadnak mások vállai,
hogy terhüket te segits hordani.
Az irgalmat kinok fakasztják,
s mélység felett van csak magasság.
Ha más gyötrődik, vérzik szenved,
azért van, hogy te megmutathasd,
hogy mennyi szeretet van benned.
Megmutattd-e néha legalább?
Enyhült s szépült-e tõled a világ?
Vagy tán kezedtõl támadt foltra folt
ott is, hol eddig minden tiszta volt?
Mi vagy? Vigasznak, irnak szántak,
menedéknek, oszlopnak, szárnynak?
Ki van jelölve a helyed,
ne nyugodj mig meg nem leled,
csak ott leszel az, aminek
rendeltettél. -Másként rideg,
céltalan lessz az életed.
Mag leszel mely köre esett,
elkallódó levél leszel
mely a cimzetthez nem jut el.
Gyógyszer, ami kárba veszett,
mit sose kap be a beteg.
Rúd leszel, de zászlótalan,
kalász leszel de magtalan,
cserép, miben nincs virág,
s nem veszi hasznod sem az ég
sem a világ.
|
Vers mindenkinek 
