Gulyásfesztivál, 2010! Két évvel ezelõtt, a 2008. augusztus 16-án megjelent Magyarságban írtam elõször részletes beszámolót a Chicagói Magyar Gulyásfesztiválról, azután tavaly július végén a másodikról. Immár a hagyományos címet adhatom a sorrendben harmadik, egyben legsikeresebb nyári rendezvénynek, amelyet július 10-én és 11- én rendeztek meg az 1914 óta mûködõ norridge-i magyar református gyülekezet fiatal vezetõi.

A nagyszerûen szervezett kétnapos szabadtéri rendezvény olyan fantasztikusan sikerült, amelyhez hasonlót nemigen láttam ez ideig Chicagóban. A két napon ezerkétszáznál többen gyûltek össze az imaház körüli kertben, ahol sátrak alatt székek és asztalok várták a látogatókat. A gyermekek részére játszótér készült, ahol az apró magyarok önfeledten játszadoztak a szülõk felügyelete mellett.

Köztudott, hogy a '60-as évek közepétõl látogatom a chicagói rendezvényeket, de ilyen jól szervezett pikniket még sosem láttam városunkban. Szerencse is kellett hozzá, mert júliusban nem ritkák a hirtelen ránk törõ hatalmas viharok, amelyek ezen a hétvégen elkerülték Chicago légterét. Azért nem teljesen, mert a Gulyásfesztivál zárónapján, 11-én vasárnap este 8:45-kor, éppen hazafelé tartva ültem a kocsimban, amikor megindult az égszakadásföldindulás, ami, gondolom, lelohasztotta a tábortûzre várók lelkesedését. Addigra azonban már egy nagyszerûen sikerült rendezvényt tudhatott magának városunk legrégebbi keresztény gyülekezete.

Mielõtt folytatnám beszámolómat a kitûnõ rendezvényrõl, egy-két rövid mondatban szólnom kell a fõként erdélyi fiatalokból álló gyülekezetrõl. A közel száz éves Norridge-i Magyar Református Egyházat a Máramaros megyei Visk faluból érkezett reformátusok alapították 1914-ben, a város nyugati részén lévõ Carroll utcában.

A régi templom a '60-as évek végéig mûködött, de a környék etnikai átrendezõdése 1968-ban költözésre kényszerítette a közösséget. Akkor az O'Hare repülõtér melletti Norridge-ra esett magyarjaink választása, és a Foster – Cumberland utcák keresztezõdésénél találtak új otthonra.

Akkoriban Ft. Dr. Parragh Dezsõ lelkész, késõbbi püspök vezette a gyülekezetet, aki 52 évig szolgálta az egyházat. 2000 nyarán Nt. Tóth Péter vette át a lelkipásztori munkát, amelyet 2005-ben adott át a Kárpátaljáról jött Nt. Szabó Pálnak. Egy év múlva a Marosvásárhelyrõl érkezett Trufán Áron lett a gyülekezet vezetõje, helyettes lelkészi minõsítésben.

Idén tavasszal a közösség közszeretetben álló fiatal vezetõje letette az eddig hiányzó vizsgáit, és az elmúlt hónapban megtartott gyülekezeti gyûlésen a tagság ellenszavazat nélkül, egyhangúlag választotta lelkésszé. Nt. Trufán Áron hivatalos beiktatására õsszel, a tervek szerint, októberen kerül sor, ünnepélyes keretek között.

Jól választottak a norridge-i magyar reformátusok, az új lelkészre komoly munka vár. A magam részérõl a jó Isten áldását kérem rá és a fõként fiatal erõkbõl álló gyülekezet tagságára. Rájuk is vonatkozik a nemrég itt járt Ft. Cserháti Ferenc katolikus püspök véleménye: „Errõl az észak-amerikai útról azzal a benyomással térek haza, hogy itt, Chicagóban van még magyar jövõ.”

A Gulyásfesztivál dátuma pont egybeesett a Dél-Afrikában folyó labdarúgóvilágbajnokág döntõivel, szombaton a bronzéremért küzdöttek a csapatok, míg vasárnap, chicagói idõ szerint délután 1:30-kor kezdõdött a döntõ közvetítése. A rendezõk két nagyméretû, modern tévékészüléket állítottak fel a pódiumra, így az érdeklõdõk két oldalról tudták nézni az izgalmas meccseket.

Szombaton addigra már javában folyt a gulyásfõzés, idén tizenhárom csapat nevezett be a versenyre, közülük választotta ki a szakértõ zsûri a legjobbakat. A zsûri tagjai: Ft. Kovács János katolikus lelkész, Vendégh Gábor szakácsmester, valamint Harmath István, ezen sorok írója, aki már a harmadik éve tölti be a tisztséget.

Kovács János atya Magyarországról érkezett a Szent István Király plébániára, ahol augusztus végéig szolgája a templom híveit. Az egykor tábori lelkészként mûködõ nyugalmazott lelkipásztor a honvédségnél már elfogyasztott jó néhány tányér, illetve csajka gulyást, így szakértõként ülhetett a zsûribe. Vendégh Gábor szakácsmester már több alkalommal bizonyította Chicagóban gasztronómiai tudását. Számomra a legemlékezetesebb Ft. Eördögh András plébánosunk búcsúestje volt, amikor a Vendégh Gábor vezette csoport felejthetetlen ízû erdélyi vetrecét: tárkonyos, tejfölös borjúpörköltet készített.

A rendezõk délelõtt 11:30-kor gyújtották meg a bográcsok alatt a tüzet, és délután 3:30-kor kezdték összeszedni a kóstolókat, a zsûri tagjai ekkor már készenlétben várták a különféle gulyásokat. Tudnunk kell, hogy Magyarországon gulyáslevest esznek az emberek, míg a határokon túl Hungarian goulasht, vagyis pörköltet. Ide illik egy szaklapban talált idézet: „Ha egy külföldit megkérünk, nevezzen meg egy magyaros ételt, majdnem bizonyos, hogy gulyást fogja megemlíteni, ami alatt mellesleg marhapörköltet ért, a gulyást ugyanis rajtunk kívül mindenki egy paprikás ragunak, nem pedig levesnek ismeri.”

A legrégibb magyar étel azonban a tokány, amely csak annyiban különbözik apörkölttõl, hogy a húst vékonyra szeletelik a kockára vágott pörköltnek való helyett.

Ezen a napon mindenfajta húst elfogadtunk, bár a legtöbb gulyás ezúttal is marhahúsból készült. A zsûri tagjai megegyeztek abban, hogy az osztályzatokat egytõl tízig adják, és az ízek mellett esztétikailag is elbírálják a feltálalt ételt.

Mûanyag kistányéron érkeztek az adagok, és a rájuk írt számok rejtették a versenyzõk kilétét. A rendezõk közül csak egyvalaki tudta, hogy ki fõzte az ételt, a zsûri tagjainak fogalmuk sem volt, kinek a fõztjét bírálták. Az elbírálás gyorsan ment, két versenyzõ kapott mindhármunktól 10-es osztályzatot, a harmadik helyezett pedig két tízest és egy kilencest. A holtversenyt végül az döntötte el, hogy az elsõ helyezett valódi pörköltet készített, a második pedig gulyáslevest. Amerikában a pörkölt – goulash – az ismertebb.

A Gulyásfesztiválon már az elõzõ években is indultak erdélyi és vajdasági magyarok mellett románok is. A gyülekezet tagjai nagyrészt erdélyiek, sok közöttük a vegyes házasság, ahol a férj, vagy az asszony román. Természetes tehát, hogy rokonok és barátok is fõzhetnek gulyást, a versenyzés nincs nemzetiséghez kötve. Az utóbbi két évben magyarok nyerték a zsûri aranyérmét, míg a második és harmadik helyen mindkétszer románok végeztek.

Idén a zsûri a román Adrian és Justin Filip testvérpáros gulyását találta a legjobbnak. A Besztercérõl származó fivérek szülei épp itt voltak látogatóban, és boldogan osztoztak a fiúk sikerében. A második helyezett ITT-OTT csoport, Megyeri József és Vajdaságból érkezett unokaöccse, Talpai Dávid tárkonnyal ízesített gulyása más alkalommal akár nyertes is lehetett volna, akárcsak a Boszorkánykonyha nevet viselõ, Pozsgai Gitta, Bõsze Jessica és Gál Maya alkotta csapat finom pörköltje.

A közönségdíját a fiatal MBK-lánycsapat, Fodor Andrea, Megyeri Csilla, Sándor Kinga és Sándor Renáta nyerte, akik csinosak, és bájos mosolyuk mellett remek gulyást készítettek, saját receptjük szerint. (A mamák nem szólhattak bele a lányok dolgába.)

A második helyezést a Zilau team – Zilahi csapat nyerte el, míg harmadikok a Filip testvérek lettek. A közönség választásánál a szavazók tudják, hogy kire adják a voksukat, míg a zsûri tagjai nem. Ezért nem csoda, hogy akár tavaly, úgy idén is a csinos, fiatal lányok csapata lett a gyõztes.

A gulyások mellett mindkét napon kaphatók voltak a grillen sült húskolbászkák, amelyet mititei/miccs néven ismernek Erdélyben és Magyarországon, míg a csevapcsicsa név a Délvidéken terjedt el.

Radu Feder presbiter a grillsütés mestere, a miccs minden pikniken sikert arat, sosincs elég az ízes falatból. A hatalmas, kifogyhatatlan bográcsban fõtt gulyás is Radu készítménye, sokak szerint a legjobb osztályzatot érdemelte.

Mindkét napon kétszer kellett gulyást fõzni, mert a kifogyhatatlannak hitt bogrács bizony kiürült mindkét délután. A miccs és gulyás mellett lángos és palacsinta is készült, vasárnap pedig végkimerülésig sült a kürtõskalács. A két sütõgép kevésnek bizonyult, jövõre harmadikról kell gondoskodni.

Vasárnap 140 kürtõskalács készült, s amikor kifogytak, a munkaigényes finomságból, még hosszú sorokban álltak az emberek.

Szombaton egy moraviai népzenész zenekar muzsikált, cseh, szlovák és lengyel zenészekkel, egy váratlanul betoppant Varga István – kis Csipás – nevû magyar prímás vezetésével. Majd másnap, vasárnap a hírneves Üsztürü népzenészek játszották a bús, s vidám csárdásokat sötétedésig. Az Üsztürü együttessel jött két neves néptáncos, Fejõs Dezsõ és Kovács Enikõ, a budapesti Honvéd néptánccsoport vezetõ táncosai.

Egyszóval jókedvvel mulatozott Chicago magyarsága, a sikeres III. Gulyásfesztiválon, jövõre ugyanitt találkozunk!

(A Gulyásfesztiválról képeket és videókat lehet látni, megtekinthetik a www.magyarvagyok.com és a www.chicagoi.reformatusok.com honlapokon.)