|
Vers mindenkinek
|
Otthonom a templom.
Ajtaján belépve mindig hazaérek.
Ismerősen csendül fülembe az ének.
Mintha minden hangja simogatás lenne!
Égi Atyám keze simogat meg benne.
Megterített asztal.
Éhező mellőle sose kel fel éhen.
Megelégedhetik mennyei kenyéren:
Élet kenyerével, élet italával,
Igében, szentségben: Krisztussal magával.
Mesterem műhelye.
Azért keresem fel, hogy kezébe vegyen,
Hogy régi emberből új emberré tegyen!
Hogy amíg templomát látogatom híven,
Templommá formálja egész bűnös szívem!
Otthonom a templom.
Mennyei otthonom halvány földi mása,
Drága tükörképe, szent hívogatása!
Míg egykor mennyei hajlékod befogad,
Köszönöm, Istenem, földi hajlékodat! |
|
|
-Óh mily nagy az oly ember boldogsága,
Kinek igazán gyûlt minden jószága;
Ki híven jár a magáé körül,
És a hamisan jöttnek nem örül.
Boldog, aki az álnok nyereségre
Átkot mer kérni, felnézvén az égre.
És kinek jó lelkiismerete
Útján mégyen szüntelen élete.
De jaj! akinek az Isten törvénye
Nyilván mondja, hogy hamis keresménye:
Romlást okoz felebarátjának,
Kárhozatot gyüjt önnönmagának.
Jaj annak! kinek szerzett gazdasága
Csalárd lelkének tanúbizonysága.
Kit elhagyott lelkiismerete:
Nyomorult annak egész élete.
Óh, Isten, áldd meg foglalatosságom.
Melyben szent tetszésed által nem hágom;
Vezéreld hozzád vágyó lelkemet,
Hogy tõled várjam nyereségemet;
Azt tartsam hasznos vevésnek, adásnak,
Melyben nem csaltam s kárt nem tettem másnak:
Melyért szent orcádnak ítélete
Elõtt nem bánt lelkem ismerete. |
|
Ítélni könnyű... Megérteni
próbáld a lélek tenger titkát.
Ne prédikálj, te vélt erényes,
ne emlegess te jellemsziklát,
ki azt sem tudod, mit jelent:
bűnbánattal a mélybe’ lent
melletvervén meakulpázni,
magad őszintén megalázni,
bízván erősen, hogy soha
többé nem visz a mostoha
élet kényszere bűnesetbe...
Mit tudod te, hogy mi az Élet,
ki gyáva voltál merni egyszer...
Nem rója Isten érdemül fel,
hogy nagy titokban, csendben éled
bűnt sóvárgó életed le.
Elfonnyadsz, várván végre merni,
miként a többi: bűnbeesni.
És közben ébren azt lesed,
botránkozni, hogy min lehet.
Követ ragadsz, szirteket tördelsz,
végítéletet emlegetsz...
Karod ereszd le, szállj magadba,
vajon belül milyen lehetsz,
te erénycsősz, gyáva, senki ember?
osonj el csendben, mást mit tehetsz?
Ítélni könnyű... Megérteni
próbáld a lélek tenger titkát.
Vagy ennek híján, te vélt erényes:
görgess magadra szirtet, sziklát.
Ne dobj követ a bűnösökre,
akiknek Krisztus megbocsátott.
Kárhoztatástok visszahullik,
farizeusok, tireátok.
|
|
A jó öreg kút csendesen ontja vizét
Igy telik minden napja.
Áldott élet ez, fontolgatom:
Csak adni, adni minden napon.
Ilyen kúttá kellene lennem.
Csak adni teljes életemben.
Mindig csak adni?
Ez terhet is jelenthet!
Jó kút, nem érzed ezt a terhet?
Belenézek, tükre rám ragyog,
De hiszen a forrás nem én vagyok!
Árad belém, csak továbbadom,
Vidáman, csendben és szabadon.
Hadd éljek ilyen kút-életet,
Osszak áldást és sok-sok szeretetet
Nem az enyém, Krisztustól kapom,
Egyszerűen csak továbbadom.
|
|
Látni akarta!... Szólani hozzá,
Közelébe menni? ... ó, dehogy is mert.
Érezte, tudta, látni is elég,
Ha szívvel nézi az áldott Mestert.
Érezte: kicsiny, por, semmi Hozzá,
De egy tekintet égig emeli,
Mert szomjas lelke az élő hitnek
Izzó tüzével színültig teli.
Tudta: hogy nem kell hazug bókoknak
Cifra rongyába bujtatni szavát.
Elég, ha látja az égi Mester
Békét sugárzó isteni arcát.
Az üdvösséghez pillanat elég!
Minden kincs érte mégis oly kevés.
De minden kincsnél gazdagabb a perc,
Ha Isten szeme reád visszanéz.
Zákeus!... Hol van a földi vagyon,
Amit gyűjtöttél? ... Semmi maradt.
De hogy az Úrra vártál egykoron...
Örökké fénylik az a pillanat!
Hol van a nagyok zsíros portája? !
Dicsőség, bőség, hatalom, vagyon!
Évezredeknek kapzsi szolgái
Mennyi könnyet s vért hullattak azon!?
De tőled senki el nem vehette
A rád sugárzott égi glóriát,
Hogy vártad, vártad, vendégül láttad
Isten egyszülött szent Fiát.
|
Tele van az élet jóval:kenyérrel -tisztával ,sóval
Adjál Uram menedéket, adjál Uram tisztább létet
Adjál Uram nyugodalmat, vándornak - hogy vándorolhat
éhezőnek adjál étket, s töröljél el minden vétket.
Félutamon szólok hozzád: közel legyél Istenország.
Adjál Uram - enyhet adni: ne kelljen igy megfáradni
Földi létem jaj siralmas: vagyok bárány vagyok farkas:
Adjál Uram menedéket, félelmemül ne rakj fészket.
Fiókád én elesetten keresgéllek elveszetten
Szép új napot kéne fonni, gyerekekről gondoskodni:
család, béke, galamb, alma, s cifraságom fogadalma:
neked Uram felajánlom sok álságos cifraságom.
Adjál Uram nekem békét, add az ember menedékét,
segits nekem Uram, árván: vagyok -félben - a szivárvány,
Uram , hallgatlak a szélben, eme végső menedékben.
Nem kell dohány nem kell talmi, csak én tudjak irgalmazni,
vegyél el terheimből, adjál többet terveimből,
társat kérek, menedéket, terveimben rakjál fészket:
tudjak Uram úgy szeretni: vesztes ügyben nem elveszni.
Ügyeimet félbe hagytam, magamnak nem irgalmaztam:
bepanaszlom magam Néked: enyhitsd meg a vereséget,
Segits Uram úgy szeretni: emberek közt Ember lenni.
|
|
|
|
|
Page 7 of 7 |
Copyright © 2012 Chicagoi Reformatus Egyhaz. All Rights Reserved.
|
|
|
Vers mindenkinek
